A 3D nyomtatás, más néven additív gyártás, az elmúlt évtizedek egyik legdinamikusabban fejlődő technológiája. Lényege, hogy egy digitális 3D modell alapján az eszköz rétegről rétegre építi fel a kívánt tárgyat, jellemzően műanyagból, speciális kompozit anyagokból vagy fémből. A hagyományos, forgácsoló eljárásokkal szemben, amelyek anyagot távolítanak el, nagy előnye a 3D nyomtatásnak, hogy csak annyi alapanyagot használ fel, amennyi feltétlenül szükséges.
A technológia másik legnagyobb előnye a tervezési szabadság. A hagyományos módszerekkel nehezen vagy egyáltalán nem gyártható, bonyolult geometriai formák is könnyedén előállíthatók. Ez különösen fontos a prototípusgyártásban, ahol a tervezők gyorsan és viszonylag alacsony költséggel tudják tesztelni ötleteiket, majd a visszajelzések alapján módosítani a terveket.
A 3D nyomtatásnak több elterjedt típusa létezik. Az SLA (sztereolitográfia) folyékony műgyantát használ, amelyet UV-fény keményít meg, így rendkívül részletgazdag modellek készíthetők. Ipari környezetben gyakoriak a fém 3D nyomtatási technológiák is, amelyekkel akár végfelhasználásra szánt alkatrészek állíthatók elő. Az FDM (olvasztott szálhúzásos) eljárás a leggyakoribb, ahol hőre lágyuló műanyag szálat olvasztanak meg és rétegenként raknak le,főként hobbi- és oktatási célokra használják.
Felhasználási területe rendkívül szerteágazó: a mérnöki tervezéstől és orvostechnikától kezdve az autóiparon, építészeten és repülőgépgyártáson át egészen a művészetig és az oktatásig. Az orvoslásban például protézisek, anatómiai modellek és egyedi implantátumok készülnek ezzel az eljárással.
A technológia gyors fejlődésével egyre hatékonyabb, pontosabb és elérhetőbb megoldásokat kínál, amelyek hosszú távon alapjaiban alakíthatják át a gyártást és a termékfejlesztést. Összességében a 3D nyomtatás nem csupán egy új gyártási módszer, hanem szemléletváltás is.