Szerényi Ildikó

Ólubló (szlovákul: Stará L'ubona, latinul: Lublovia) 16 ezer lakost számláló kisváros Szlovákia északi részén, nem messze a magyarok által a mai napig kedvelt üdülőövezettől, a Magas-Tátrától. A település határában magasodik a Szepesség egyik dísze, a lublói vár, amelynek vendégkönyve megtalálható a Magyar Országos Levéltár mikrofilmgyűjteményében. A terjedelmes vendégkönyv 1827 és 1882 között keletkezett bejegyzéseket tartalmaz, elsősorban magyar és latin nyelven. Ha figyelmesen átlapozzuk a könyvet, láthatjuk, hogy a nyelvek felsorolása e két nyelv említésével még nem érhet véget, hiszen gyakran találunk német, elvétve angol, francia, lengyel, valamint egyéb szláv nyelvű beírásokat is.

                     Lubló vára a Civertan Stúdió légifelvételén

A különböző nyelvek használatából feltérképezhető, hogy mekkora lehetett a vár turisztikai vonzáskörzete. Járt itt látogató Gömör, Szatmár, Máramaros, Zemplén, Kassa megyéből, sőt egy alkalommal még az angliai Sheffieldből is. A bejegyzések hossza erősen változó, vannak, akik csak néhány sor erejéig ragadtak tollat, mások viszont terjedelmes versekre is vállalkoztak. Akad olyan is, aki csupán a nevét és a látogatás dátumát kívánta megörökíteni.

'How many names! What beautiful thoughts!
Where may be now all these visitors of this proud
castle? – Then came the arrival and then the parting.
There names written the page was turned over and
glued down for ever. A 'good bye', a 'god bless You',
and now and then a trembling 'Fare well' was uttered
and some went east, and some west – and some north
and some south! – They passed on there way, and
we saw them no more! –'

„Mennyi név! Mily gyönyörű gondolatok!
Hol járhatnak most régi vendégei e büszke
várnak? Megérkeztek, majd eltávoztak innen.
Nevük megjelent e könyv lapjain, és ott is marad
örökre már. „Viszontlátásra”, vagy „Isten áldjon”
és néha egy reszkető kézzel írt „Istenhozzád”,
aztán elmentek keletre, nyugatra – mások északra
vagy délre! – Folytatták útjukat,
és mi nem látjuk őket viszont soha már!”

„Schön sei Ihr Leben wie der May;
Nichts störe Ihre ......1
Keine Thräne trübe Ihre Augen.
Keine Sorge verzehre Ihre Herzen!
Alles was sie kann beglücken
Möge Ihnen der Himmel zuschicken!”

„Mint a május, legyen az élete szép;
Sose bántsa semmi...
Ne legyen ok, amiért sírhat,
Gond ne eméssze szívét!
Mindent, mi embert boldogíthat,
Küldjön el Önnek az ég!”

A várkönyv keletkezésének idején a vár a nemesi származású Raisz család, azon belül is Raisz György birtokában volt. A kassai és (lublóvári) Raisz család II. Mátyás királytól kapott címereslevelet 1609. október 12-én. A család egyik őse, Raisz János a törökök és Bocskai elleni hadjáratokban szerzett érdemeiért kapta a nemességet, feleségével, Ugróczi Borbálával együtt. A szépunoka, II. György táblabíróként, valamint a gróf Csáky család jogigazgatójaként tevékeny részt vállalt a Szepes megyei közéletben. Felhívta magára a figyelmet azzal is, hogy jelentős adakozást tett a megyében éhínséggel küszködők számára, és hozzájárult a franciák elleni hadjárat kiadásaihoz is. Érdemeiért a magyar királyi kancellária 1794-ben és 1815-ben elismerésben részesítette.

„Lubló várnak örökösét minden vendég szerette
Mert Királyát 's szent hazáját csata téren védette
Sebbel terhelyt agg honfinak reszketnek már tagjai
És nem képes kardal vágni ellenséget karjai.

Lublóvár Majus 24kén 1846”
Az erődítmény történetének egyes epizódjai latin nyelvű, kőbe vésett feliratokon is olvashatók a vár bejáratánál, valamint a templom melletti falban. Ezekre a vendégkönyv elején találhatunk utalást, ahová magát a latin szöveget is bemásolta egy ismeretlen kéz.

Ismert és ismeretlen látogatók egyaránt jellemezték a vár vendégkörét. Rendkívül sokféle tisztségviselő képviselteti magát, egy részük hivatalos szolgálat teljesítése közben kereste fel a várat, más részük pedig magánemberként látogatott el ide. Megfordult itt táblabíró, szolgabíró, a 16 szepességi város királyi igazgatója, Nógrád megye hadi főadószedője és az Abaúj megyei oklevéltárnok is.

„Báró Fischer Imre XVI Szepességi Városok Királyi Igaz- gatója; Lublói Vár alatt, .... Juniusban 1831dik Esztendőben”

„Andrássy Victor Császári Királyi Kapitány Sz. Jakab Haván 23kán”

„Ezen Lubló Várának jelenlegi Birtokosát, Tekintetes Raisz György Főbb Bíró Urat, egész Úri Tsalágyával számos Évekig a Mindenható éltesse szivébül kivánja Közép Gétzi Szekérry? Antal, Nógrád Vármegye Hadi Fö Adószedöje 4k October 1838ik Eszt.”

A feudalizmus-kori Magyarország egyik országos jellegű összeírását 1828-ban rendelték el. Az adatokat nagy mennyiségben és viszonylag pontosan vették fel. Ezekből az összeírásokból képet alkothatunk az ország gazdasági állapotáról és rendi társadalmáról. Családfakutatók, helytörténészek számára különösen érdekesek ezek a források, hiszen az összeírások azon kevés számú forrástípus közé tartoznak, amelyek révén a nem nemesi származású lakosokról is hű kép rajzolódik ki.

A következő várkönyvi idézet 1829-ből származik, és az összeíró bizottság tagjainak vidám hangulatáról árulkodik. A tisztviselők a várban szálltak meg, ahol kitűnő vendéglátásban részesültek, melynek során a hangulatot a házigazda remek bora biztosította.

„Széplaki Bottka Péter Tekéntetes Szepes Vármegye
Palatinális Öszve=Irás alkalmával Lubló Kies Vidékére
által szálván, azon tájékon uralkodó Lubló Várának minden
részeit az Tekéntetes Országos Öszve-Iró Kiküldöttség többi érdemes
Tagjaival ezen felséges Vár Földes Urának jelenlétében meg szem-
lélvén, majd nem az bájolásig elragadtattam, különössen:
Midön annak pintzéjében vigan kongván a' harang
Azok által velem együtt elnyelettetett a' hang.
Januari 22ik napján 1829. Esztendőben.”

Jelentős számban tettek látogatást az erődítményben a korszak szellemi foglalkozású emberei, többek között járt itt főmérnök, szemorvos, telekkönyvvivő és katonatiszt. Már a XIX. század vége felé is jellemző volt, hogy iskolai osztályok, csoportok tanulmányi kirándulást tettek az ország történelmi helyszíneire. A vendégkönyvben számos gyerekkézzel íródott tanulói névsor tanúsítja ezt.

A várúr rokonsága rendszeresen vendégeskedett itt egy-egy családi esemény alkalmával. Bizonyos bejegyzések információt szolgáltatnak a Raisz család történetével kapcsolatban is, ilyen például a Raisz Szilárd és Ujházy Irma 1845-ben megtartott esküvőjére íródott terjedelmes költemény. Szilárd 1819-ben született és szintén hozzájárult a Raisz család nevének öregbítéséhez. Pályája kezdetén tiszti aljegyzőként szolgált a megyénél, de irodalmi téren is szert tett némi ismertségre, mint a Pesti Hírlap levelezője. 1848-ban megyei képviselőként a pesti nemzetgyűlésen a kormánypártot képviselte. Karrierje szépen ívelt felfelé a megyében, 1854-ben kinevezték főtörvényszéki tanácsosnak és az állandó fegyelmi bizottmány tagjának is. 1861-ben pedig Pesten a Királyi Tábla ülnökévé választották. Három gyermeke született: Mária, Aladár és Ernő. 1875-ös látogatásakor Aladár apósát, Csoók Bálintot is történelmi merengésre ihlette a vár.

A cikk forrása és folytatása >>itt

Még több légi fotó felvidéki várakról a www.legifoto.com oldalán >>itt

Kapcsolódó oldalak:
http://felvidekivarak.lap.hu/ | http://varbarat.lap.hu/